Amitav Ghosh: Sea of Poppies

2010. 01. 26. 2010. 01. 26. - címkék: Amitav Ghosh, Ghosh és kategóriák: Ázsia, Csak angolul, Történelmi

Ghoshtól azt hiszem megvan minden könyvem, de eddig még csak hármat olvastam és egyről írtam. Ezt sem most olvastam, hanem valamikor tavaly tavasszal. Nemrégiben kölcsönadtam egy kolléganőmnek, aki most visszahozta és beszélgettünk róla, így eszembe jutott, hogy erről nem született bejegyzés.

A több szálon futó történet 1838-ban játszódik, Calcuttában és környékén. A szálak mind egy irányba vezetnek, az Ibis nevű hajóra. Az egykori rabszolga szállító hajó most bérmunkásokat (coolies) és elítélteket szállít Indiából más gyarmatokra, a történetben Mauriciuszra.

A kötet nagy részében a külön futó szálakon mutatja be a szereplőket, akik a kolónia minden kasztját képviselik, az érinthetetlen bőrzserzőtől az indiai nemesen keresztül az angol üzletemberig. Bemutatva rajtuk keresztül tájat, a korabeli társadalmi, politikai, gazdasági életet és nyelvet, méghozzá tudományos részletességgel. Ezért szeretek Ghosht olvasni. Igaz, itt a nyelv területén kicsit túl lőtt a célon, főleg a hajó személyzetének párbeszédeiben, a könyv első harmadában. Ehhez ritka, korabeli kolóniai és hajózási szleng szótárakból merített. Ez a kihalt szókincs nem csak nekem, hanem angol anyanyelvűeknek is kihívást jelentett (mint pl a fent említett kolléganőmnek). Valószínűleg ez a kiadónak is feltűnt, ugyanis a később megjelent papír kötésű kiadás hátulján már szószedet szerepel. Ez sajnos az én kemény kötésű kiadásomból még hiányzik, így szinte oldalakat olvastam végig anélkül,  hogy egy kicsit is értettem volna miről van szó. Ettől a pár oldaltól eltekintve a könyv ha nem is lebilicselően izgalmas, de magávalragadóan érdekes. A részletes történelmi háttér mellett elég cselekményt, feszültséget tartalmaz a magamfajta férfiaknak és elég romantikát a hölgy olvasóknak.

Minden szereplő életében nagy változást jelent ez az utazás, de mindegyiknek más és más szempontból.

Kedvenc szálam, és az egyik leghitelesebb karakter, Raja Neel Rattan Halder a felelőtlen indiai földesúr, akit az angol üzletemberek kiforgatnak vagyonából és mint adóst kényszermunkára ítélik. A gondtalan úri létből egyik napról a másikra börtöntöltelékké avanzsál, míg egykori "barátai" az angol és amerikai üzletemberek az ópium kereskedés gazdasági és morális oldaláról vitáznak teázgatás közben.

Hozzá képest az özvegyi máglyahalál és a családi bosszú elől, egy érinthetlen férfival menekülő parasztasszony sorsa a cseberből vederbe tipikus esete.

A fiatal amerikai hajós, Zachary Reid valahogy kilóg a sorból, nem tipikus képviselője a távol-keleti kolóniai életnek, de a történetben rajta keresztül ismerhetjük meg a félvérek sorsát.

A sokszínű szereplőgárda ismertetését még oldalakon keresztül lehetne folytatni, de akkor mi lesz az olvasásélménnyel. Annyit azért még elárulok, hogy a befejezés hagy némi kívánnivalót maga után. Ghosh rendesen otthagyja az olvasót és az Ibist a nyílt vízen, ugyanis ez egy trilógia első része.

AnTalk, - 1 komment
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Online könyvrendelési tapasztalatok

2010. 01. 08. 2010. 01. 08. - címkék: és kategóriák:

Rendszeresen rendelek könyveket a bookline.hu-ról és eddig maximálisan meg voltam velük elégedve. A csomagot mindig a szüleim címére szállíttatom és hetekkel később veszem kézbe. Eleinte még megkértem a szüleimet, hogy nyissák ki a csomagot és ellenőrizzék a tételeket, de ez a bizalmatlanságom néhány sikeres rendelés után elmúlt.  A legutólsó, novemberi szállítmányból viszont hiányzott egy könyv. Négyet rendeltem és fizettem ki, de csak három érkezett meg, amit Karácsony előtt, december 23-án  vettem csak észre. Először nagyon mérges lettem és már lemondtam volna a könyvről, mert ugye hetek teltek el, de gondoltam teszek egy próbát. Írtam az ügyfélszolgálatnak, akik a két ünnep között válaszoltak, elnézést kértek és küldték a hiányzó tételt, ami azóta megérkezett. Köszönöm! Maradok továbbra is hűséges ügyfelük.

Más a helyzet viszont a bookdepository.com-al. Az ünnepek előtt küldtek emailben egy 10%-os kedvezményre jogosító coupont. Ehhez a couponra klikkelve kellett bejelentkezni az weboldalra. Nos, az történt, hogy én már összeállítottam a rendelést, mikor ez eszembe jutott. Így kijelentkeztem, megkerestem az emailt, majd a couponnal újra bejelentkeztem. Ekkor a kosaram üres volt, így újra össze kellett állítanom a rendelést. Legnagyobb meglepetésemre, a kedvezménnyel magasabb összeg jött ki, mint a coupon nélkül. Nem akartam hinni a szememnek. Eljátszottam mindkét folyamatot újra, készítettem screenshot-okat és tényleg! Az egész kedvezmény egy nagy átverés volt. Ha a couponnal jelentkeztem be, a könyvek felárral jelentek meg. Ezt szóvá is tettem az ügyfélszolgálatuknál, mellékelve a screenshotokat, de válaszra sem méltattak. Ezek után nem tudom rendeljek e még náluk. Az angol nyelvű könyveket többnyire innen szerzem be, mert ingyen postázzák, ami nagy előny az amazonnal szemben, de az ilyen trükkös üzleti fogásokat nem díjazom.

AnTalk, - 4 komment
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Ünnepi olvasmány

2009. 12. 25. 2009. 12. 25. - címkék: és kategóriák:

Így ünnepek táján valami alkalomhoz illő, vallásos olvasmányt ajánlanék.  Christopher Moore: Biff evangéliuma

Csak 80 oldalt olvastam eddig de már most úgy érzem nyugodt szívvel ajánlhatom minden vallási fanatizmustól mentes, jó humorérzékkel megáldott olvasómnak.

Bővebben talán majd később. Talán, mert ha jól számolom vagy öt könyvel vagyok lemaradva, amikről vagy lesz kedvem és időm írni, vagy nem.

 

AnTalk, - még nincsenek kommentek
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Caleb Carr: A sötétség angyala

2009. 11. 19. 2009. 11. 19. - címkék: Caleb, Carr, krimi és kategóriák:

  A halál angyalának nem egyenes folytatása. A nyomozó álomcsapat alig egy évvel az előző eset után újra összeáll, hogy megmentsenek egy elrabolt kislányt, egy spanyol diplomata lányát.

A fülszöveg erről - tévesen -  az alábbit írja:

"Egy napon riasztják a rendőrséget, hogy elrabolták a spanyol nagykövetség egyik munkatársának 14 hónapos kislányát."

Ugyanis a rendőrséget nem riasztják, csak Sarah Howard privát detektívet keresi fel a kétségbeesett anya, aki a férje akarata ellenére próbálja meg felkutatni lányát. Körülbelül ennyit tudunk meg az első hatvan oldalig. Lassan indul be a történet, amit Steve Taggert, a pszcihológus, Laszlo Kreizler kocsisa mesél el. Úgy a századik oldalra kezd összeállni a kép és a csapat. Innen felpörögnek az események. Meglepően gyorsan akadnak a gyanúsított nyomára, aki nem az aminek látszik, ezért nehéz a bizonyítás. Elkezdenek a múltjában kutatni és kiderül, hogy gyanús halálesetek szegélyezik a hölgy útját, amitől az eset egyre veszélyesebb, sötétebb lesz. Erre az író többször rájátszik, olyankor is, amikor még semmit nem lehetett tudni az elkövetőről és az ügy további menetéről, beszúr olyan feszültségfokozó megjegyzéseket, hogy - húú de veszélyes eset előtt állunk, az életünk forog kockán és hasonlók.

A tárgyi bizonyítékok megszerzése az előző kötetből ismert zsidó testvérpárra, Lucius és Markus Isaacson nyomozókra esik. Igaz, ehhez többször is átlépték a törvény adta lehetőségeket, loptak, betörtek, sírt gyaláztak. Kis apróság, amiért akkoriban még kötél járt.

Mint az előző kötetben, ebben is nagy hangsúlyt fektetett Carr a hely és korrajz kidolgozására. Felbukkanak kisebb-nagyobb jelenetekben egykor élt személyiségek, akik neve - Roosevelten kívül - számomra nem sokat mondott. Ilyen pl Clarence Darrow, nyilvánvalóan híres amerikai jogász, legendás védőügyvéd és vezető polgár  jogi aktivista. A másik mellékszereplő Elizabeth Cady Stanton, a korai feminizmus meghatározó alakja (most mát legalább tudom kit szidjak érte).

A halál angyalához képest ez a történet csapongó, nem annyira összeszedett, kevésbé félelmetes (ez inkább előnyére vált) és kiszámíthatóbb. Kreizler doktor nem játszik annyira központi szerepet, bármennyire is próbálja az író és a kiadó azt a látszatot kelteni. Többször erőltettnek, túlírtnak, az első száz oldalt vontatottnak tartottam, de ettől függetlenül alig tudtam letenni. Vastagsága ellenére gyorsan kivégeztem.

AnTalk, - 1 komment
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Michael Curtis Ford: Az utolsó király

2009. 11. 11. 2009. 11. 11. - címkék: Curtis, Ford, Michael és kategóriák: Történelmi

Ismét történelmi vizekre evezünk, a Fekete-tenger vidékére, időszámításunk előtti I.sz-ba. Ha VI. Mithridátész és Pontosz neve nem mond nektek semmit, nem kell szégyenkeznetek. A történlem írók elfeledtek kellőképpen megemlékezni róla. Ez a lúzerek sorsa. A szerző szerint Mithridátész volt Róma legrettegettebb ellensége, veszélyesebb a góthoknál és a hunoknál. Vagyis az uralkodó létezett, a csaták megtörténtek, a történelmi főszál hiteles, a körítés - ami könyv nagyrészét adja - fantázia szüleménye.

 

Mithridátész történetét törvénytelen fia és fő hadvezére, Pharnaces meséli el. A király Pontoszból, egy kis államból elindulva, a Fekete-tenger körüli államokat egyesítve akart egy új Nagy Sándor korai pán-hellén birodalmat építeni Róma kárára, aki szintén errefelé kívánt terjeszkedni. Néhány ütközetben sikerült legyőzni a rómaiakat, de a döntő csatákat sorra elvesztette. A rómaiak képesek voltak négyszeres túlerő ellenében is győzni, ami valljuk be, nagy taktikai amatőrségre vall.

Az évtizedekig elhúzódó háborúskodásban még leghűségesebb emberei is belefáradtak, hát még a csatlós szövetségesek. Őt pedig tovább hajtotta az egoista megalomániája és Róma gyűlölete. Senkiben sem bízott, egész életében ellenmérget szedett. Nem árulok el nagy titkot ha leírom, hogy amolyan Nagy Sándoros vége lett a történetnek.

Ha már Nagy Sándort említettem, elkerülhetetlen, hogy a könyvet Valerio Massimo Manfredi Alexander trilógiájával vessem össze. Az utolsó király pörgősebb és kiszámíthatatlanabb. Hiszen Nagy Sándorról azért már tudtunk egyet s mást és története három kötetben elregélve kissé vontatott, ellenben az ismeretlen harcos király élete négyszáz oldalon csupa akció. A csatajelenetek, stratégiák és felszerelések leírása hasonlóan részletes, izgalmas. Valószínűleg történelmileg is hiteles, hiszen mindketten történészként kezdték.

Ami Fordban kicsit idegesített és az egész könyvet a középmezőnybe húzza le, az a karakter kezelés. Ahogy Mithridátészt isteníti, alakját, erejét, bölcsességét. Szinte emberfeletti tulajdonságokkal ruházza fel és nem egyszer, hanem úgy tíz oldalanként ismételve. Fölösleges, fárasztó és ettől történelmileg sokkal kevésbé hihető. A bevezetővel ellentétben a végére az lett a véleményem, hogy ez a fazon egy nagy lúzer volt.

Ettől függetlenül szórakoztató olvasmány. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom.

 

AnTalk, - még nincsenek kommentek
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Kérdezem

2009. 11. 03. 2009. 11. 03. - címkék: Terzani, Tiziano és kategóriák:
Árulja már el valaki, mi van ma, hogy hirtelen 120-an találtak meg Tiziano Terzani-ra keresve.
AnTalk, - 3 komment
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Antonisz Szamarakisz: A Hiba

2009. 10. 21. 2009. 10. 21. - címkék: Szamarakisz és kategóriák:

Valamikor régen olvastam erről a könyvről egy bejezést, ami alapján meg is vettem, de csak most került rá sor. Azt hiszem ez lehetett az,  mc blogjában.

Az ismertetőt ezzel meg is spóroltam.

Engem annyira nem nyűgözött le a stílusa, a szöveg. A feszültség sem ragadt át rám annyira. A történet viszont tényleg jó. Hangulata Kunderásan komcsi közép-európai, Orwellesen diktatórikus és Kafkásan bürökratikus.

Ennek ellenére - legnagyobb meglepetésemre - már 1974-ben megjelent magyarul.  Olyan nagy sikert nem arathatott, mert nem került be a kötelező olvasmányok listájára. Én azért ajánlom. Rövid, tömör, tanulságos.

AnTalk, - még nincsenek kommentek
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Miyuki Miyabe: Tűzember

2009. 10. 06. 2009. 10. 06. - címkék: japán, Miyuki Miyabe, thriller és kategóriák: Ázsia

Japán is, thriller is, misztikus és krimi is, biztos jó lehet - gondoltam. Hát majdnem igazam lett.

Japánt,  a tisztesség és biztonság országaként ismeri mindenki, ahol nem kell aggódnod, hogy bezártad-e a bejárati ajtót munkába menet, vagy a tárcád a kocsidban maradt, vagy letepernek egy sötét mellékutcában.

Ebben a könyvben viszont szadista, gyilkos bandák tartják rettegésben Tokiót, akik folyton kicsúsznak a törvény keze közül, sőt, még média sztárok is lehetnek. Fiatal lányokat rabolnak el, erőszakolnak meg és halálra kínozzák őket.

Dzsunkó, a különleges képességgel megáldott - vagy megvert -  lány rájuk vadászik. Pusztán akaratával szénné tud égetni egy embert, vagy akár egy egész bandát,  és meg is teszi.

Hasonló módszerekkel dolgozik egy titkos igazságosztó szervezet, az Őrzők társasága, akik szeretnék beszervezni Dzsunkót. A különös tűzesetek feltűnnek egy középkorú nyomozónőnek a gyújtogatási osztályon, aki nem hisz a pyrokinézisben, meg úgy egyáltalán semmiféle természetfeletti jelenségben,  ellentétben kollégájával, akinek ez a rögeszméje. Szóval, mindenki Dzsunkóra hajt, míg ő a rosszfiúkra.

A thriller rész kissé Stephen Kingre hajaz, a Tűzgyújtó és a Carrie keveréke, míg a nyomozós rész elég gyengusz. Túl könnyen jönnek az infók.

Ami viszont pozitív, hogy ezt egy japán írta, és nem azzal tölt meg oldalakat, hogy Japánt, a japáni társadalmat nekünk, gaijonoknak bemutassa, mint azt a legtöbb nagyorrú próbálja két szaké után, hanem a történetre koncentrál, vagyis a könyv nem unalmas, annak ellenére, hogy csak olyan erős közepes.

A fordításban zavart egy-két dolog, amikre már így több hét elteltével nem is annyira emlékszem, csak egyre, a gulyás levesre. Azért nem kellett volna minden étel nevét ennyire magyarosítani.Ja, a címet is erősen elb@szták. A mű eredeti címe angolul Crossfire (Kereszttűz), ami százszor találóbb és jobban is hangzik mint Tűzember. Brrrrr

Álljon itt a fülszöveg utolsó mondata elrettentő példaként minden kiadónak:

"Miyuki Miyabe regénye amilyen izgalmas, olyan elgondolkodtató, vagyis nagyon."

Ilyet egy magamfajta amatőr blogban megengedhetünk, no de nyomtatásban?

AnTalk, - még nincsenek kommentek
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Barry Eisler: Hard Rain

2009. 10. 05. 2009. 10. 05. - címkék: Barry Eisler és kategóriák: Ázsia, Csak angolul

Van néhány havi elmaradásom, úgy közel egy tucat könyv, de időm és energiám alig. Ezért most egy könnyed darabot ismertetek, Eisler bérgyilkos sorozatának második kötetét, amit valamikor a nyaralás alatt olvastam.

John Rain barátunk szeretne nyugalomban, visszavonultan élni, de a japán FBI csak nem hagyja békén. Megtalálják és megkérik egy kis szívességre. Egy jakuza bérgyilkost kell kiiktatni, de úgy, hogy az természetes halálnak, balesetnek tűnjék. Elvégre ez John specialitása. A megbízást gyorsan letudja, de a gondok csak itt kezdődnek. Belebonyolódik a japán maffia és a CIA harcába, vagy szövetségébe, már ő sem tudja ki kivel van, de egyre több ember hal meg, ő pedig vadászból űzött vaddá válik, de nem csak ő, hanem az a kevés személy, akivel akár felszínes kapcsolatot is tart. Következő célpontjához közel kell kerülnie, de ez csak úgy lehetséges, ha beépül az alvilágba. Oda pedig egy dojo-n keresztül vezet az út, ahol illegális, élet-halál harcra készülő harcosok edzenek.

Így a harmadik kötetnél (nem időrendi sorrendben olvasva) már kezdenek az ismétlések - a bérgyilkos magányossága, az állandó elterelő manőverek, kerülőutak, megfigyelések - untatni, de a történet pörgős, csavaros és izgalmas. A következő kötet már ott figyel a polcomon, nem kell soká várnia.

AnTalk, - még nincsenek kommentek
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Dale Carnegie: How to Stop Worrying and Start Living

2009. 08. 18. 2009. 08. 18. - címkék: Dale Carnegie és kategóriák:

Avagy: Hogyan fejezzük be az aggódást és kezdjünk el élni

Nem mostani olvasás, de mostanában többször ajánlottam egy bloggerinának, hogy talán hasznát vehetné ennek a magyarul is kapható könyvnek. Én évekkel ezelőtt olvastam, talán lehet úgy nyolc éve. Azt tudni kell rólam, mármint azoknak akik személyesen nem ismernek, mert szerintem a közelebbi ismerőseim személyesen tapasztalhatták, hogy a neuroticism teszten igen magas eredményeket tudok produkálni. Még most is, mióta tudatosan törekszem higgadtabb, kevésbé idegbajos lenni. Azt hiszem ezt örököltem, vagy tanultam, mert anyukám is betegre tudja aggódni magát bármilyen piszlicsáré ügyön.

De most nem is rólam van szó, hanem a könyvről.

Nem mostanában íródott, az első kiadás 1944-ben látott napvilágot. Azóta is veszik, mint a cukrot. Amolyan vérbeli amerikai önsegítő könyv. A fejezet címszavában feldob egy kérdést vagy problémát, majd leírja XY, Gipsz Jakab esetét, akin ez és ez a módszer segített. A kulcskérdéseket és válaszokat többször ismétli, minden fejezet végén összefoglalja, amolyan amerikás önsegítős, szájbarágós módon. Ettől függetlenül, vagy talán épp emiatt olvasható és megfontolandó. A bevezetőben azzal kezdi, hogy ezt a könyvet miután elolvastuk és a számunkra fontos részeket bejelöltük, havonta lapozzuk át újra és újra. Hát én most olvastam újra és sok eset illetve tanács szinte újszerűen hattott, annyire elfejeltettem. És még így is azt mondhatom: rajtam segített. Alapvető természetemet, idegbajos beállítottságomat nem változtatta meg (talán épp azért, mert nem voltam elég szorgalmas és nem olvastam újra évente többször), de segített kezelni egyes eseteket. Gyakran kapom magam rajta, hogy ismét a fölösleges aggódás, idegeskedés csapdájába esem, fölöslegesen húzom fel magam, vívom a belső harcokat. Már ennek a felismerése egy nagy lépés, mert sokan nem is tudják, hogy aggódásuk teljesen fölösleges, vagy egyszerűen annyira aggódnak, hogy már az aggódás tárgyát sem tudják megnevezni. Szerintem nekik érdemes elolvasni ezt a könyvet. Veszíteni nem sokat veszíthetnek.

AnTalk, - még nincsenek kommentek
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!
Régebbiek | Végére »