« Karen Armstrong: Buddha   Szabó Magda, élt 90 évet »

Márai Sándor: San Gennaro vére

2007. 11. 18. 2007. 11. 18. - címkék: Marai Sandor és kategóriák: hazai

Márai mostanában olyan, mint Wass Albert volt 10 éve (róla majd később). Az emigráns magyar író, kinek életművét az előző rendszer elzárta előlünk, vagy legalábbis nem propagálta. Aztán halála után felfedeztük, vagy felfedezték nekünk.

Már többen ajánlották nekem a Gyertyák csonkig égnek könyvét, vagy kérdezték, hogy olvastam e. Valahogy így:

- Olvastad?

- Nem. Jó?

- Háát....

- Miről szól?

- Gyakorlatilag nem történik benne semmi, vontatott, unalmas, de nagyon jó.

Ezek után már csak azért sem akartam gyertyacsonkokat olvasni, de azért lappangó kultúrsznobizmusomat piszkálta Márai. Gondoltam valamit csak elolvasok tőle. Első választásom a San Gennaro vérére esett, főleg mérete (231 oldal), helyszíne (Nápoly) és témája (kivándorlás, önkéntes számüzetés) miatt.

Nápoly egyik negyedében, a Posillipón játszódik a történet. Igazából nem is beszélhetünk történetről. A könyv első fele életkép, pillanatkép Dél-Olaszország egyik zugáról. Ír a munkanélküli, de mindig tevékény halárusról, a borosról, az amerikai mogyoró árusról, a mezítlábas, virágárus gyerekekről, ahogy várják a csodát, mert már csak az segíthet. Ez a rész, bármennyire is cselekménytelen, hasonlatokkal tűzdelt, leíró jellegű, mégis jó olvasmány, nekem jobban tetszett mint a második rész. Főleg az ilyen és hasonló jelenetek miatt:



"Az emeleti ablakban fiatal nő áll, és két kézzel mutat a mélybe, ahol a boros áll, aki most két kézzel mutat a magasba. A veszekedés a Posillipón nem gyakori, de mindig elemi erejű, mint az őszi és tavaszi zápor. Ahogyan kirobban, ártatlan élethelyzetekből - igazán a derűs égből -, ahogyan zuhan, szétárad, mindent elönt, s hömpölyögve, iszapos rohanással sodor érvet és értelmet, szakít gátat és emberi kapcsolatot: mindebben a nagy természeti megnyilatkozások üteme ráng. Lehet, hogy a tengernek is része van ebben. Lehet, hogy tűzhányóknak is részük van ebben.Az ember másképpen veszekszik, ha tűzhányók állják körül, mint messzebb, a belsőbb szárazföldön, ahol kialakult társalgási szabályok korlátozzák a veszekedést.

...

"Ilyen helyen az ember másképp veszekszik, mint Rómában, a papok és kolostorok között. Még úgy veszekszik mint a szél, a tenger, az ég, a tüzes hegyek. A veszekedés tárgya másodrendű. Aki itt veszekszik, nem meggyőzni akar, hanem megnyilatkozni. Földrengésszagú napkon, nyár végén, amikor a levegő megtelik füstszerű homállyal,és égő olaj láthatatlan pernyéje szállong a sűrű levegőben, amikor Capri és Ischia között a tenger néha alulról felfelé hullámzik: a veszekedés a Posillipón rögtön, az első akkordok, a kezdeti, rekedt torokköszörülés után édes teltséggel, boldog és teljes dallammal kezd zengeni."

...

A vita két szólama - a női hang, egyféle mezzoszoprán, a másik, a buffo hangja, telt és öblös bariton - szárnyal a sirocoszagú levegőben. A nő még kezdő, de nem műkedvelő. Ezt mindenki érzi. Az erkélyrácsnak dől, kezét tragikus mozdulattal emeli az égnek, hajfonatai ziláltak. A boros, a kezdeti ária után, láthatóan elfordul partnerétől: már nem az erkélyre néz, hanem messzebb, fel az égre. Hangját egyenletes lejtéssel mélyíti, mert most már az istenekkel veszekszik. Mozdulatai takarékosak, szemét néha behunyja. Idősebb ember, sok gyakorlattal veszekszik.

A várost ellepték a menekültek, vízumra várnak a táborban, majd a hajóra, ami elviszi őket Amerikába vagy Ausztráliába.

A városban feltűnik egy titokzatos pár, állítólag angolok, de mások szerint franciák vagy talán a vasfüggöny mögül jöttek. A férfi állítólag tud valamit, meg akarja váltani a világot, aztán meghal. Úgy tűnik öngyilkos lett, amit a rendőrségnek ki kell vizsgálnia.

Erről szól a második rész. Nyilatkozik az idegenrendészeti ágens, majd kihallgatják a ferences szerzetest, aki ismerte az embert, majd a nő, a párja meséli el történetüket, egy papnak, a gyóntatószékben, mert ezt a rendőrségen nem lehet. Ebben a három monológban mondja el Márai miért hagyta el hazáját és mit éreznek, érezhetnek a hazájukat önként elhagyók, akiknek a vándorlás során valahol egy hivatalban még az ékezet is lemarad a nevükről.

"Ez az ember nem volt kommunista, nem volt társutas sem. De egy ember volt, aki gyűlölte az igazságtalanságot és erőszakot, s mindaz, amit a náci világban látott, olyan irtózattal töltötte el, hogy iparkodott várakozással és tárgyilagossággal közeledni a bolsevizmushoz, mert el sem tudta képzelni, hogy egy rendszer, amelyet a fasizmus erőszakkal megtámadott, ugyanolyan gonosz és igazságtalan legyen, mint a támadó volt... Ezt nem hitte. S amikor később megismerte a bolsevistákat, és elszörnyedt, s aztán később, amikor már ideérkezett hozzánk, ahol szabadság van ... mert nálunk ugye szabadság van, igaz commandatore? ... akkor azt mondta nekem, hogy semmitől sem döbbent meg úgy, mint a mi társutasainktól, akik nem tudnak ugyanolyan irtózattal és tiltakozással feleni a bolsevizmusra, mint ahogyan irtóztak a nácizmustól és tiltakoztak ellene..."

" ... Azt mondta, meggyőződött róla, hogy Sztálin és hívei kitűnő bolsevisták voltak, akik remekbe csinálták a bolsevizmust, mert egy vállalkozást, amely nem emberszabású és ködös utópiák ígéretével elveszi az emberektől a magántulajdont, aztán a szabad vállalkozás, a szabad munkavállalás, írás, hitélet és politikai véleménynyilvánítás jogát, nem lehet másképp megvalósítani, csak embertelen, erőszakos eszközökkel ... És abban is igaza volt Sztálinnak, amikor nem bízta a széplelkű romantikus kommunistákra, a társutas-nyomorékokra a bolsevizmus megvalósítását, hanem kiirtotta a régi gárdát, mert a poklot csak szakszerűen lehet befűteni..."

Annak ellenére, hogy a könyv nagyon jól van megírva és a téma is érdekelt, nem bírtam együltömben 25 oldalnál többet elolvasni. Eddig mindig a statisztika könyvet javasoltam kollégáimnak álmatlanság ellen, de ezután Márai is ajánlott irodalom lesz kóros alvászavarok kezelésére.

Ezt a könyvét olvasva és a mellékelt képet nézve, egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy öngyilkos lett. Inkább az a meglepő, miként bírta ki 89 éves koráig.

Ja, és hogy jön a képbe San Gennaro vére? Ha érdekel olvasd el a könyvet.

AnTalk, - 8 komment
Ezt másnak is látni kell! FŐOLDALRA VELE!

Eddig 8 komment érkezett ()

  • 1.  picidz
    2007. 11. 19. 9:27

    Nekem nagyon tetszett a Gyertánycsonkig, lekötött végig. Mást viszont még nem olvastam Máraitól.

  • 2.  AnTalk
    2007. 11. 19. 19:05

    Nekem valószínűleg az Egy polgár vallomásai lesz a következő, mert az már megvan. Itt figyel a könyvespolcomon és várja, hogy sorra kerüljön.

  • 3.  papillon
    2007. 11. 30. 18:52

    az egy polgár vallomásai isteni jó!! nem egy pörgős, cselekménydús regény, és nem is lehet oldalról oldalra "bezabálni" az egészet, de nagyon jó képet fest a század eleji életről, emberekről.
    tipikusan márais, de én nagyon szerettem.
    amit viszont sose olvassatok el tőle: az a Szívszerelem című kisregénye. az nagyon gyenge volt...
    jó máraizást!

  • 4.  Annie
    2008. 01. 13. 13:42

    Ha jól rémlik, a San Gennaro vérét tartják Márai legjobb regényének(!), a Gyertyák.... egy felkapott valami volt, ismerve a szöveget, nem is értettem (és máig nem értem) a felhajtást körülötte. Amit igazán ajánlanék, túllépve azon, hogy trendi-e vagy nem Márait olvasni (plusz, ami a főoldalon olvasható, nem értek egyet, mert éppenhogy Márai volt előbb "menő" - Hamvas Bélával együtt - és ahogy egyre többen rájöttek, hogy Wass Albert írásai könnyebben befogadhatóbbak, pártoltak át hozzá sokan...), azok a Naplói. Egy klasszikus, "tizenkilencedik századi" polgári szemszögből figyeli azokat a társadalmi, kultúrabeli változásokat és jelenségeket, amik nekünk 21.századiaknak már evidensek, egyáltalán fel sem tűnnek.

  • 5.  AnTalk
    2008. 01. 13. 14:29

    Ha tényleg ez a legjobb könyve akkor jól belenyúltam, ezután csak rosszabb jöhet :-)

  • 6.  Annie
    2008. 01. 14. 23:31

    Nem figyelsz eléggé:), azt írtam, legjobb regénye, a regény szűkebb értelmezésében, könyvei (írásai, szövegei, ahogy tetszik)vannak jók, jobbak is ennél;)

  • 7.  AnTalk
    2008. 01. 15. 0:17

    Kössz, most megnyugtattál:-)

  • 8.  titokka
    2008. 10. 14. 20:32

    bethesda59.multiply.com/music/item/238/238
    Ez nem a teljes mü,de egy jó röviditett változat. Hátha megtetszik a későbbi olvasáshoz.Mivel nehéz magyar könyvhöz jutnom igy néha hangoskönyvhöz fordulok,ha hiányzik a magyar nyelv.
    Egy polgár vallomásai-hangoskönyv

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.